Blog

Gyukli Pince - 2019. július
2020-07-15

Az elmúlt hetekben rendre azt kérdezik sokan tőlem, hogy milyen lesz az idei termés. Ilyenkor egy kicsit mindig mellé kell beszélnem.

Hiába hasonlítom össze a meteorológiai adatokat gyorsan az előző évekkel, vagy hiába próbálok meg látatlanban a betegségekről és a termésátlagokról beszélni. Ilyenkor minden szőlésznek el kell kezdeni suk-sükölni.  Amikor a szőlő leve már a tartályban van és a labortól megkapom a mustparamétereket, akkor már rajtam múlnak a dolgok. Most még túl sok a rajtam kívül álló tényező, ami befolyásolja a szőlő minőségét és mennyiségét. A szőlő szép, rengeteget dolgozunk benne, hogy ez így is maradjon. Hagyjuk is, nem erről gondoltam írni.

Más jellegű gondolatok kavarognak bennem hónapok óta. Azon tűnődöm, hogy tényleg számít az, ha valaki úgy próbál eladni valamit, hogy az valamiben az első, a legjobb, a leggyorsabb vagy a legszebb? A borászati ágazatban az elmúlt 20 évben egy komoly paradigmaváltás zajlott le, ami a gasztronómiában csak néhány éve indult a Balatonnál. Az idei nyáron rendre az látom, hogy számtalan kereskedelni szereplő úgy hirdeti magát, hogy az ország első..., a legszebb kilátású…, az egyetlen…, a legideálisabb…, stb… Kicsit álszent vagyok, mert idén tavasszal a Gyukli Pince is kikiáltotta magát az ország első vegán borászatának. Kapom is a hideget-meleget azóta is. A kérdés mindössze annyi, hogy számít-e ha valaki a mellkasára tűz egy „A legjobb” plecsnit?

Amit már tudok, hogy azok a szállásadók, éttermek, borászatok és kereskedelmi szereplők, akik a legalább elfogadható minőség mellett hitelesek, azok nincsenek kitéve már a szezonalitásnak.  Azért is foglalkoztat ez a téma, mert ahogy a gyertyák száma nő a szülinapi tortámon, úgy veszek vissza én is a bizonyítási kényszerből. Az idei évtől például egyetlen borversenyre sem neveztük a borainkat, kivéve azt az egyet, amelyik kötelező volt. Eltűntek tehát a felragasztott érmek a Gyukli borokról. Nemzetközi borvizsgáló végzettséggel, számtalan zsűri tagja lehettem már különböző országokban. A szakemberek ilyenkor széles borismeretükre támaszkodva egy közel objektív sorrendet tudnak felállítani a beküldött borok között. Neked ez számít?

Amikor egy bor a balatonfüredi pincészetünk falai közül kikerül, azt a borvidéki borász kollégáim, a Rizling Generáció tagjai értékelik, valamint havonta kóstoljuk a munkatársainkkal és édesapámmal. Nem kerül palackba az a bor, amire nem vagyunk büszkék. Hogy van-e ilyen? Persze, hogy van. Senki nem beszél erről, de nálunk is vannak gyenge termések, rosszul megválasztott szüreti időpontok, későn kezelt borok. Épp a napokban vittem egy tartály vörösbort kifőzetni borpárlatnak. Hiába vártuk az időtől, hogy egyre szebb oldalát mutassa a tétel, egyszerűen minden erőfeszítésünk ellenére, nem illett bele a bor illata az elképzeléseinkbe. Tudom, hogy sokan örültek volna, ha ilyen boruk sikerült volna, de mi sem öntöttük a tó vizébe. Kiváló érlelt Brandy készül majd belőle.

Szóval azt érzem, hogy a jövőben nekem az aranyérmek helyett a márka építésére  kell a hangsúlyt helyeznem. A „Gyukli”, az jelentse mindenkinek azt, amit nálunk a pincénél az elmúlt 40 évben megtapasztalt. Biztos, hogy a laikus borfogyasztók csukott szemmel nem ismerik fel minden borunkat, hiszen vannak itt is, ott is jobb borok, mint a mieink. Az elmúlt évtizedekben mi is pontosan ugyanazokon mentünk keresztül, amin bárki, aki szőlőművelésre vagy borkészítésre adta a fajét. Dohos pincék, 22 literes kannákban hordani kocsmákba a fehérbort, ami fajtától függetlenül mindig Rizling volt. Aztán jött a változás szele és szépen lassan eljutottunk oda, hogy talpas pohárral a kézben termőhelyi jellegről, klónokról beszélek szofisztikáltan olyan embereknek, akik tényleg nem berúgni akarnak.  Bár a legmagasabb minőséget célozzuk meg, az nem jelenti mindenkinek ugyanazt. Ezért magamat adom el palackba töltve.

Számtalan csoport érkezik hozzánk, akikkel vagy meglátogatjuk az öko ültetvényeket, vagy lemegyünk  pincébe hordómintát tesztelni, vagy csak kiülünk az udvarra és megkóstoljuk a palackos tételeket. Olyankor próbálok sok érthető információt átadni a borkedvelőknek. 15 éve van egy vesszőparipám, az vegyszermentesség. Nagyon lassan találok követőkre, de valami mocorog a felszín alatt. A természet tisztasága, a vele való harmónia, az ültetvényeink hiteles látványa, a borok ízvilága legtöbbször gondolatokat ébreszt a hozzánk ellátogatókba. Bízom benne, hogy ezek az elszórt magok, nem keverednek korpa közé.

Említettem már, hogy nálunk kóstolható az ország első Füredgyöngye gyöngyözőbora?  :)

Szép nyarat kívánok!