Blog

Beszámoló a 2021-es évről!
2022-01-06

Ahogy minden évben, most is jelentkezünk a tavalyi év értékelésével.

Januárban sikerült a borászatunk közvetlen közelében vásárolt kis területet teljesen átalakítani. Korábban elhanyagolt szőlő volt rajta, a kivágást, talajkiegyenlítést, tápanyagfeltöltést követően tavasszal a Hibernal szőlőfajtát telepítettük el. A pince alatt már termő 600 tőkés mikroparcella bebizonyította, hogy a rezisztens Hibernal szőlőfajtából készülő borok mangós, mandarinos, ananászos, licsis illatai rabul fogják ejteni a hozzánk érkezők érzékeit.

 

Februárban az első téli napsugarakkal együtt elkezdtük a borászat környezetének rendberakását. A hetekig tartó takarítás, sittelszállítás, sziklakert átépítés, "jóleszmégvalamire" eltűntetés eredménye egy átlátható, szépen rendezett udvar lett, amivel már szívesen dicsekszünk a hozzánk látogatóknak. A Lecsóműhelyben (üvegház) ekkorra már kézilabda nagyságú volt a fejes saláta.

 

Márciusban elkezdtünk egy traktorszínt építeni a gépeknek. Amikor a beton alapzatra rá lehetett állni, akkor jött a felismerés: Ezzel a panorámával mi tényleg gépeket akarunk itt tárolni? Másodpercek alatt újraterveztünk és bontottunk egy pezsgőt, hogy ülepedjen bennünk a gondolat: Borterasz lett itt kérem szépen! A hónap végén elkezdtük a metszést, a levágott vesszőket zöldtrágyának aprítottuk és bedolgoztuk a talajba. Az első erősebb napfény mellett felszereltük a vinotéka új, gyönyörű ajtaját, majd felkerültek az első padok és asztalok a teraszra. Próba üzemmódként tartottunk egy grillezést és mivel minden szuperül sikerült, már tovább is gondoltuk a teraszt. Megterveztük a tetőszerkezetét.

 

Áprilisban folytattuk a szőlőültetvények támrendszerének javítását, kőrakást, madárodút és rovarhotelt építettünk. Az év ebben az időszakában a gépek karbantartása, a borok „vegan” és „bio” tanúsítványainak a beszerzése, a dísznövények kiültetése, a dekorálás, stb… a feladat. Gőzerővel folyt már a friss tételek palackozása, melyek egy teljesen új készáruraktárba kerültek. Rendszerezve, kalodákban és kartonban tárolva.

 

Májusban elkészült a panorámaterasz teteje és mi nagyon szerettük ott a munka utáni henyélést egy pohár borral a kezünkben. A hideg tavaszi hónapoknak köszönhetően nagyon lassan indult meg a szőlő vegetációja. Sokan vészharangot kongatnak ilyenkor, de mi idén is pontosan tudtuk, hogy a természet jó. Még ebben a hónapban jöttek az első csoportok és mi nem voltunk restek borkóstolót tartani a gyönyörű kilátással dicsekedve. Az esős napokat követően a hónap végére a terasztetőre is felkerült a napelem rendszer, így megdupláztuk az eddigi termelési kapacitást. Mint minden évben, most is eltűntünk pár napra a villányi kollégákhoz kikapcsolódni, hogy újult erővel ugorhassunk fejest a nyári szezon forgatagába.

 

Júniusban elkezdtük csinosítani a terasz környezetét, készítettünk raklapbútorokat, a pincetetőre napozóágyakat helyeztünk ki és kinyitottuk a büfékocsit. Miközben a vendégek halk zene mellett borozgattak, mi már szedtük a meggyet és a cseresznyét. Napokig magoztuk, mire a lekvárfőzés elkezdődött. Közben a vendégek csak jöttek, csak jöttek és mindent tudni és látni akartak.

 

A júliusi forróság mellett csak reménykedtünk, hogy érkezik az eső, mert az újtelepítés már nem bírja sokáig víz nélkül. Sajnos nem jött. Jött azonban számtalan legénybúcsús, leánybúcsús csapat, születésnapi bulik, csapatépítő tréningek. Egyszóval mi a pincében, a szőlőben, a vinotékában, a teraszon is helyt álltunk. Közben a lecsóműhely ontotta a paprikát, paradicsomot, uborkát, salátát. Mellette a sárga- és a kajszibarack is éretten mosolygott ránk a fáinkról. Mozgalmas hetek voltak ezek.

 

Augusztusban beszereztünk új kóracél tartályokat és elkezdődött a verjus szüret (zöld szőlőlé). Ahogy közel 30 éve, most is kitelepültünk a füredi bohetekre és élveztük, hogy megszorítások nélkül mindenki vidáman élvezi az időt, a helyszínt, a társaságot és a jó borokat. Szakmai csoportokat vittünk az öko ültetvényekbe, fotózáson voltunk, próbaszüretet végeztünk a korai fajtáknál, ellenőriztük az ültetvények állapotát. Augusztus közepén aztán elindult a szüret. Ezek azok a hetek, amikor nem elég a napi 24 óra. A május óta tartó szárazságnak köszönhetően kevesebb termést takarítottunk be a legtöbb ültetvényen, de a mustok beltartalma kielégítő volt. Sok esetben a pici bogyóknak köszönhetően koncentrált illatokat és ízeket éreztünk a friss mustban.

 

Az elképesztő hőösszegeknek köszönhetően aztán szeptemberben már javában tartott a középszüret. A korai fajták után jött a Füredgyöngye, a Hibernal, a Muscaris, a Sauvignon Blanc. Amikor ennyire "összeérnek" a fajták, akkor szakmailag nagyon nehéz meghatározni azt a szüreti időpontot, amikor tökéletesen elegáns bort tudunk majd készíteni az adott termésből. A Gyukli Pincénél ez azért is nehezített pálya, mert nálunk nincs savpótlás, savcsökkentés, cukrozás, flotálás, tannin, albumin, enzim, kazein, protein, zselatin, pvpp (és még sorolhatnám) hozzáadás. A filozófiánk szerint abból készítjük a bort, amit sikerült megtermelnünk a tőkén. Ha korrekcióra van szükség, azt leginkább ülepítéssel, hűtéssel, szellőztetéssel, hidegstailizálással, házasítással, hordós érleléssel, szűréssel oldjuk meg. A szürettel párhuzamosan az Eukarisztikus konferecián, a SUP világbajnokságon, a teltházas Murcifesztiválon és a borteraszon is helyt álltunk. Bármilyen hihetetlen, de a közép és késői érésű fajták is olyan laborparamétereket mutattak, hogy nem volt mire várni. Leszedtük az Olaszrizlingeket, a Prémium Kékfrankost és ezzel szeptemberben be is fejeződött a szüret. Ezt bizony még leírni is szomorú, mert 20-30 éve pár ritka korai fajtáktól eltekintve, októberben kezdődött a szüret.

 

Októberben szüreti mulatságok, felvonulás, újborok, murcik bűvöletében teltek a gyönyörű napsütéses hetek. Meghosszabbítottuk a borterasz tetejét, azzal a nem titkolt szándékkal, hogy körbeponyvázzuk, hogy télen-nyáron fogadhassunk vendéget. Elkezdtük betakarítani az almát, a mandulát, a szilvát, az utolsó paprika és paradicsomtermést, majd hónap végén leszedtük a birsalmát is a fákról. További nagy örömhír volt, hogy egy újabb zsebkendőnyi szőlőterületet tudtunk vásárolni az éves munkánk eredményéből, ahova reményeink szerint újabb rezisztens szőlőfajtát telepítünk a jövőben. Bár a napsütéses órák számának emelkedése inkább a Balatonnál is termelhető olivát, a physalist vagy kivit indolkolja.

 

Novemberben megfőztük a birsalmalekvárt (hogy rohadjon meg!). Állandó kiállítói lettünk a veszprémi Óvárosi Piacnak, ahova már forralt borral is készültünk. Mire a könnyű borok kierjedtek, elkészült a borterasz körbeponyvázása, ami egy kacsintás a részünkről az egész éves vendéglátás felé. Hónap közepén elkezdtük összeállítani a karácsonyi egységcsomagokat. Gyönyörű díszdobozokat szereztünk be, felkerült a címke a CseMeNa termékünkre, ami a cseresznye-meggy-narancs lekvárunk. Az erjedő bortételek is kirúgták magukból az utolsó gramm cukrot, így elindultunk a folyamatos organoleptikus minőségellenőrzés rögös útján.

 

Decemberben aztán a tökéletesre száradt birsalmasajtot apróra vágtuk, forró csokoládéba és pirított mandulába mártottuk. Az így készült kis bonbonokat díszcsomagolásban kínáltuk. Jó érzés látni, hogy már nem "csak" bort árulunk, hanem hellyel és történetekkel kínáljuk a hozzánk érkezőket, a bor mellé harapnivalót, szőlőmagtermékeket, lekvárt, almalevet, bodzaszörpöt, Verjus-t, Brandy-t kínálunk mind a saját gazdaságunk terméséből. Karácsonyra aztán egy Cross-Flow-t hozott a Jézuska, ami újabb mérföldkő lesz a borászat és a borok minőségének szempontjából. Legyen elég annyi, hogy egy olyan szűrőberendezés, melynek működéséhez nincs szükség segédanyagokra. Gyorsan és kíméletesen dolgozik majd velünk.

 

Az év vége felé közeledve most is számot adtunk magunknak a 2021-es évről. Számtalan logikus okunk lenne átengedni magunkat az univerzumból érkező negatív rezgések és a polarizálás csábításának. A gazdaságunk azonban az elmúlt években folyamatosan fejlődik. A borászat környezete, az ültetvények állapota, a munkavállalók tudatossága, a technológiai újítások, a pincehelyi értékesítés jelentősége, az árukapcsolás, a környezettudatos és regionális gondolkodás automatikusan magával hozzák a borok minőségének és ismertségének növekedését. Az egyre tisztább és őszintébb borok készítése közben a szakmai fejlődés mellett mi magunk is egyre tudatosabbakká válunk. Az idei év segített azt is megérteni, hogy nem csak mi vagyunk hatással a szőlő és a bor folyamataira, hanem ők is folyamatosan formálnak bennünket. Nagy szükségünk lesz az ilyen felismerésekre, mert a 2022-es évben minden eddiginél nagyobb változások következnek be a Gyukli Pince életében.

 

"Szenvedélyünk a természet!"

 

Fotók: Gyukli Gyula